#mondokvalamit

Pupillámban a vágyódás

Ha a szemembe néztek, vajon mit láttok? Ott ül a szememben az a reggeli küzdelem, hogy lépjek, lélegezzek? Integet a pupillámból az a vágyódás, hogy a napsütésnek átadjam magam, de ehelyett a kanapé birtokol? Nem, ugye? Fontos észrevennünk a láthatatlan dolgokat ráncainkban, hajszálainkban, legyünk betegek vagy sem. Az élet senkit sem kímél, futószalagon gyártja nekünk az akadályokat, nekünk pedig ugranunk…

Read More

#mondokvalamit

Tavasz van

Tavasz van. Megmásíthatatlanul. A nap süt, hallom a madarak lelket simogató dallamát, a fák zörrenését, és a remény üvöltését, itt bent, magamban, legbelül. Hallom, mert engedem hallatni, és hallom, mert a történetemre nem rakhatok pontot. Nem fejezhető be, írnom kell tovább, nem szerepel a lapokon, egyetlen fejezetben, sorok között a feladás, a megállás. Ahogy az idő, úgy én is haladok.…

Read More

#mondokvalamit

Ha feladod

Vannak napok, sőt hetek, amikor már csúszol-mászol a könnyeid áztatta, nedves avaron, és csak üvöltesz, hogy nem bírod tovább, feladod! Van úgy, hogy összefog a világ ellenünk, hiábavalóvá téve minden, a testünkre, lelkünkre tett próbálkozásunkat. Megöli, megfojtja azt, szépen, lassan, míg végül azt nem érezzük, nincs más kiút, csak feladás. Közhely, hogy mindig van más út! Igenis van, amikor az…

Read More

#mondokvalamit

Kapaszkodni, de mibe?

Tegnap két bevásárló központ megjárása után már nehezemre esett minden egyes lépés, és kimondott szó. Hazajutni, és addig létezni, magamra zúdított motivációs beszédek lavinájával sikerült. Nem, ez nem panaszáradat kezdete! Autoimmun beteg vagyok, más korlátokkal. Több odafigyelést igénylek, kevesebbet bírok. ÉN. Valaminek a vége lenne? Nem. Kép forrása: Pinterest Ennek köszönhetően olyan dolgokért vagyok hálás, amiért azelőtt soha. Becsülök minden…

Read More