#mondokvalamit

Sötét tükörképünk

Kép forrása: Pinterest

Vannak napok, mikor nem látunk mást, csak azt a sötét foltot, mi folyton-folyvást követ minket. Mióta élünk. Nem köszön vissza más a pocsolyákból, a kirakatokból, csak a sötét tükörképünk. Arctalanul, lelketlenül, az élettől, annak megpróbáltatásaitól fázva. Telve van rettegéssel, haraggal, gyűlölettel, meg nem válaszolt kérdésekkel, és a múlt szipolyozza rendületlen. Talán az arcunkra van írva, talán nem, de az önmagunkkal…

Read More

#mondokvalamit

Pajzsom és kardom

Oly bátor voltam, nekiveselkedtem, összpontosítva, csatakiáltástól megrészegülve rohantam aztán vesztembe. Azt hittem jó döntés lesz, arra visz az én utam, de elbuktam. Megint. S míg lemostam a harc porát, miértek sora pergett le előttem. Kínoztak, szívemet nyúzták, miközben a képembe nevetve csorgatták rám nyálukat. Örömtáncot járt körülöttem minden ellenségem, és én egyre csak eltűntem. Elvesztettem önmagam. Aztán egyszercsak, váratlan szempillantás…

Read More

#mondokvalamit

Életünk vitrinében

Egy cikkemhez írt komment elgondolkodtatott. Nem, nem kell ez hozzá általában, de szükség volt ahhoz, hogy írott szavakká formáljam azt, amit szült. Van úgy, hogy elhagynak, eldobnak, egy poros, sötét helyre taszítanak, lelkünk egy mocskos szegletébe kényszerítve minket a napok pörgetésére, az életre. Mindez rajtunk áll ezután, hogy erősebbé formáljuk magunkat, vagy sem. Ám megesik, létezik, hogy nem kell terheinket…

Read More

#mondokvalamit

A vár, amiben élek

Sokszor tűnődöm el, vajon megfelelő módon, hasznosan töltöm el a szabadidőmet? Beosztva, felosztva, megtervezve vagy legalábbis kellő figyelmet szentelve rá? Tegyük félre azt az állapotot, amikor a haverok, azaz a betegségek bulit csapnak bennünk, képzeljük el azt, mi lenne, ha…én is ezt teszem, aztán valahogy felpofozom magam. Miért? Mert nem az a lényeg, mi lenne, ha…Az a lényeg most mi…

Read More

#mondokvalamit

Ha feladod

Vannak napok, sőt hetek, amikor már csúszol-mászol a könnyeid áztatta, nedves avaron, és csak üvöltesz, hogy nem bírod tovább, feladod! Van úgy, hogy összefog a világ ellenünk, hiábavalóvá téve minden, a testünkre, lelkünkre tett próbálkozásunkat. Megöli, megfojtja azt, szépen, lassan, míg végül azt nem érezzük, nincs más kiút, csak feladás. Közhely, hogy mindig van más út! Igenis van, amikor az…

Read More

#mondokvalamit

Kalandra fel!

Van úgy, hogy az embernek nem elég elhatároznia, hogy útnak indul, és saját kalandot keres magának. Olykor nem elég a lázadás, mert hiába ostorozzuk az önsajnálatban cseppet sem lubickoló önmagunkat, ha az akadályt nem a lelkünk emelte elénk, hanem a csapdáért a gaz testünk felelős. Kép forrása: We Heart It Természetes mechanizmus néha olyan ingoványos, dermesztő talajra lépni, ami az…

Read More

#mondokvalamit

Kapaszkodni, de mibe?

Tegnap két bevásárló központ megjárása után már nehezemre esett minden egyes lépés, és kimondott szó. Hazajutni, és addig létezni, magamra zúdított motivációs beszédek lavinájával sikerült. Nem, ez nem panaszáradat kezdete! Autoimmun beteg vagyok, más korlátokkal. Több odafigyelést igénylek, kevesebbet bírok. ÉN. Valaminek a vége lenne? Nem. Kép forrása: Pinterest Ennek köszönhetően olyan dolgokért vagyok hálás, amiért azelőtt soha. Becsülök minden…

Read More

#mondokvalamit

Gondtalan ráncok

Jöhetnék a manapság divatos motivációs dumával, hogy ha igazán akarod, sikerül, csak hozzáállás kérdése, és a többi. Igen ám, csak mi van akkor, ha minden stimmel, magaménak tudhatom az elhivatottságot, erőt, feszegetve a betegségek miatt beszűkült határaimat, ám mégis gödörről-gödörre botladozom. Nem érdekel ki, mit gondol, hogy úgy vélik nem teszek eleget vagy milyen gondtalan ráncok kacsintgatnak arcomról! Vannak mélypontjaim,…

Read More