#mondokvalamit

Pupillámban a vágyódás

Ha a szemembe néztek, vajon mit láttok? Ott ül a szememben az a reggeli küzdelem, hogy lépjek, lélegezzek? Integet a pupillámból az a vágyódás, hogy a napsütésnek átadjam magam, de ehelyett a kanapé birtokol? Nem, ugye? Fontos észrevennünk a láthatatlan dolgokat ráncainkban, hajszálainkban, legyünk betegek vagy sem. Az élet senkit sem kímél, futószalagon gyártja nekünk az akadályokat, nekünk pedig ugranunk…

Read More

#mondokvalamit

Sötét tükörképünk

Kép forrása: Pinterest

Vannak napok, mikor nem látunk mást, csak azt a sötét foltot, mi folyton-folyvást követ minket. Mióta élünk. Nem köszön vissza más a pocsolyákból, a kirakatokból, csak a sötét tükörképünk. Arctalanul, lelketlenül, az élettől, annak megpróbáltatásaitól fázva. Telve van rettegéssel, haraggal, gyűlölettel, meg nem válaszolt kérdésekkel, és a múlt szipolyozza rendületlen. Talán az arcunkra van írva, talán nem, de az önmagunkkal…

Read More

#mondokvalamit

Ha feladod

Vannak napok, sőt hetek, amikor már csúszol-mászol a könnyeid áztatta, nedves avaron, és csak üvöltesz, hogy nem bírod tovább, feladod! Van úgy, hogy összefog a világ ellenünk, hiábavalóvá téve minden, a testünkre, lelkünkre tett próbálkozásunkat. Megöli, megfojtja azt, szépen, lassan, míg végül azt nem érezzük, nincs más kiút, csak feladás. Közhely, hogy mindig van más út! Igenis van, amikor az…

Read More

#mondokvalamit

Ugyanaz a kérdés

Érnek csalódások. Elveszítünk egy kedvenc ruhadarabot a felszaladt kilóktól, hobbit a betegség miatt, ami egyúttal búcsúra kényszerít az egyik legfontosabb dologtól, amit az ember a legjobban szerethet önmagában: az egészségtől. Fontos lehet egy érzés, egy illat, amitől meg kell válnunk, egy szokás vagy mozzanat. Bármi legyen is, a kérdés ugyanaz marad. Ez a kérdés majd fontos mozgatórugóvá válik. Mikor? Majd!…

Read More