#mondokvalamit

Rozoga csónakház

Olykor rozoga csónakházak vagyunk. Abba az elnyűtt kuckóba bújunk akkor is, ha kint süt a Nap, vár ránk a csodáktól kéklő víz, és a szabadság. Elrejtőzünk, mikor élnünk kellene, az esőt lesve, miközben észre sem vesszük a nyár rezdülését. Az a tákolmány, mi körülvesz minket a múlt. Nem mindegy, hogyan használjuk fel. Menedékként ínség idején, felidézve egy rég kapott pofont,…

Read More

#mondokvalamit

Pajzsom és kardom

Oly bátor voltam, nekiveselkedtem, összpontosítva, csatakiáltástól megrészegülve rohantam aztán vesztembe. Azt hittem jó döntés lesz, arra visz az én utam, de elbuktam. Megint. S míg lemostam a harc porát, miértek sora pergett le előttem. Kínoztak, szívemet nyúzták, miközben a képembe nevetve csorgatták rám nyálukat. Örömtáncot járt körülöttem minden ellenségem, és én egyre csak eltűntem. Elvesztettem önmagam. Aztán egyszercsak, váratlan szempillantás…

Read More

#mondokvalamit

Fordíts a papíron!

Te, aki egészséges(ebb) vagy, kolléga, főnök, barát, családtag, társ. Most, neked #mondokvalamit. Megesik, hogy kedvetlen vagyok, magamhoz képest csendes, az arcom gondterhelt ábrázatot ölt magára. Ha kérdezel, válaszolok, olyannyira röviden, ahogy az emberileg lehetséges. Nem nevetgélek, poénkodom vagy játszom el, hogy Andersen vagyok. Meglehet az is, hogy ingerültebb vagyok, és a kedvesség aznap hiányzik szótáramból. Nos, fordítsunk egyet a papírunkon.…

Read More