#mondokvalamit

Sötétben tapogatózni

Olykor a sötétben kell tapogatóznunk, tombolnunk, kivetkőzve önmagunkból, már-már doktorrá avanzsálódni ahhoz, hogy a változás halovány leheletét megérezhessük. De megállhatunk. Szabad. Érezhetjük azt, hogy elég! Üvölthetjük könnyek közt, hogy vége, és tárhatjuk szét reményt vesztve karjainkat. Megengedett. Egyszer valaki arra kért, írjak neki. Akármit. Bármit. Írtam. Sírni kell, muszáj, ha jön, üvölteni, és kacagni, ha azt kívánjuk! Meg kell élni…

Read More

#mondokvalamit

Kapaszkodni, de mibe?

Tegnap két bevásárló központ megjárása után már nehezemre esett minden egyes lépés, és kimondott szó. Hazajutni, és addig létezni, magamra zúdított motivációs beszédek lavinájával sikerült. Nem, ez nem panaszáradat kezdete! Autoimmun beteg vagyok, más korlátokkal. Több odafigyelést igénylek, kevesebbet bírok. ÉN. Valaminek a vége lenne? Nem. Kép forrása: Pinterest Ennek köszönhetően olyan dolgokért vagyok hálás, amiért azelőtt soha. Becsülök minden…

Read More