#mondokvalamit

Ha feladod

Vannak napok, sőt hetek, amikor már csúszol-mászol a könnyeid áztatta, nedves avaron, és csak üvöltesz, hogy nem bírod tovább, feladod! Van úgy, hogy összefog a világ ellenünk, hiábavalóvá téve minden, a testünkre, lelkünkre tett próbálkozásunkat. Megöli, megfojtja azt, szépen, lassan, míg végül azt nem érezzük, nincs más kiút, csak feladás. Közhely, hogy mindig van más út! Igenis van, amikor az…

Read More

#mondokvalamit

Sötétben tapogatózni

Olykor a sötétben kell tapogatóznunk, tombolnunk, kivetkőzve önmagunkból, már-már doktorrá avanzsálódni ahhoz, hogy a változás halovány leheletét megérezhessük. De megállhatunk. Szabad. Érezhetjük azt, hogy elég! Üvölthetjük könnyek közt, hogy vége, és tárhatjuk szét reményt vesztve karjainkat. Megengedett. Egyszer valaki arra kért, írjak neki. Akármit. Bármit. Írtam. Sírni kell, muszáj, ha jön, üvölteni, és kacagni, ha azt kívánjuk! Meg kell élni…

Read More