#mondokvalamit

Sötétben tapogatózni

Olykor a sötétben kell tapogatóznunk, tombolnunk, kivetkőzve önmagunkból, már-már doktorrá avanzsálódni ahhoz, hogy a változás halovány leheletét megérezhessük. De megállhatunk. Szabad. Érezhetjük azt, hogy elég! Üvölthetjük könnyek közt, hogy vége, és tárhatjuk szét reményt vesztve karjainkat. Megengedett.

Egyszer valaki arra kért, írjak neki. Akármit. Bármit. Írtam.

Sírni kell, muszáj, ha jön, üvölteni, és kacagni, ha azt kívánjuk! Meg kell élni minden mozzanatot, rezzenést, ráncot az arcon, és meg kell pihenni, ha a lélek elfárad, hogy aztán a tüdőt csordultig töltve élni, harcolni, boldogulni akarással induljunk tovább.

Nem baj, ha nem látunk előre! Nem baj, ha feladjuk néha! Erősek leszünk. Holnap.

Fotó: Pinterest

 

 

0
Tagged , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..