#mondokvalamit

Pislákoló hit

A politika, társadalom, oktatási rendszer mellett tele vagyunk panasszal az egészségügyet illetően. Na, nem mintha nem jogosan vagy megalapozatlanul háborognánk, de mi a fene van mégis akkor, ha egy picit most megállunk, és tudatosan megpróbálunk pozitívumot keresni. Ez lehet az orvos hozzánk való viszonya, a kezelés sikeressége, a kórház állapota, vagy éppen az ott töltött rövid idő.Mi a helyzet akkor, ha nincs jó emlékünk, élményünk az egészségüggyel kapcsolatban?

Kép forrása: Google

Keressünk, kérjünk ilyen jellegű tapasztalatokat, hiszen valami igenis KELL, ami visszaadja az amúgy is néha pislákoló hitünket!Álmomban sem mertem volna még csak feltételezni sem, hogy ez megadatik nekem. Én ebbe kapaszkodom szinte mániákusan.
2016. áprilisában diagnosztizálták nálam a Raynaud szindrómát, a veszprémi kórház érsebészetén. Már telefonon az időpont kérésekor a hölgy, akivel beszéltem hihetetlenül őszinte kedvességgel beszélt velem. Ekkor tanultam meg, hogy az őszinte kedvesség létezik (hallomásra is!). Természetes félelmet nyelve, idegességgel a gyomromban indultam el a megyei kórházba. Betegesen gyűlölök késni, ennek előnyét élvezve sikerült elsőként bejutnom a rendelőbe. Az asszisztens hölgy készséges, kedves, és vidám volt, olyannyira laza, hogy neki köszönhetően az első bent vett lélegzet elcsendesítette szívverésem. Az orvos? Mintha magánrendelésen lettem volna! Bemutatkozva, kézfogással köszöntött, a vizsgálat során pontosan, és folyamatosan magyarázta el nekem azt, hogy mit néz, és miért az a diagnózis, ami. Megmutatta a saját, és az én keringésem közti különbséget, és ami hab a tortán: KÉRDEZHETTEM! :)Nagyon örülnék, ha tőletek is kapnék pozitív történeteket akár itt, üzenetben, vagy ahaverokesen@gmail.com címen. Kapaszkodjunk egymásba, és történeteinkbe!

Brigó

0
Tagged , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.