#mondokvalamit

Pajzsom és kardom

Oly bátor voltam, nekiveselkedtem, összpontosítva, csatakiáltástól megrészegülve rohantam aztán vesztembe. Azt hittem jó döntés lesz, arra visz az én utam, de elbuktam. Megint. S míg lemostam a harc porát, miértek sora pergett le előttem. Kínoztak, szívemet nyúzták, miközben a képembe nevetve csorgatták rám nyálukat. Örömtáncot járt körülöttem minden ellenségem, és én egyre csak eltűntem. Elvesztettem önmagam. Aztán egyszercsak, váratlan szempillantás tapsolt az egyik nyirkos, sötét sarokban, az volt a lelkem egy darabja. Odakúsztam hozzá, hogy szemügyre vehessem közelebbről, nem csupán délibáb ez? Halk cincogása ébresztett fel engem, és lehellt erőt végtagjaimba. Újra éltem! Attól a másodperctől nem számított egyik rosszakaróm sem. Már nem láttam őket, tekintetem képtelen volt a múlt felé kanyarodni. Az a kis darab húzóerővé vált, mi ma már pajzsom és kardom utazásom során.

Kép forrása: Pinterest

0
Tagged , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.