#mondokvalamit

Nyomtatható

30 napos újévi kihívás

Ahhoz, hogy 2018 ténylegesen a blog új kihívásával indulhasson, szemfülesnek kellett lenni. Aki követte az oldalt, annak lehetősége volt limitált ideig ugyan, de feliratkozni arra a listára, amelyen szereplők első körben kapták végül meg postaládájukba a kihívást, méghozzá január elsején! Az idő nem felejt el rohanni, így immár elérhetővé válik mindenki számára -kivétel nélkül- az ingyenesen letölthető, és nyomtatható 30…

Read More

#mondokvalamit

Fotó magadról

Készíts egy selfiet (szelfit), azaz fotót magadról, a mobilod segítségével, majd nézd meg, szaladj végig tekinteteddel az összes pixelen, ráncaidon, a színeken, hajszálaidon. Nem kell filter, nincs szükség effektre! Nézz magadra idegenként, és keresd meg mind azt a jót, szépet, ami a képkockákban rejlik. Ismeretlenül!! Hidd el, így látnak mások! Igen, mindig lesz, aki előítéletekkel fog bombázni, krátereket ütve lelkeden,…

Read More

#mondokvalamit

Büszkének lenni (Újévi bejegyzés)

Ha visszatekintünk az elmúlt évünkre, nem feltétlenül a gondtalanság az, ami eszünkbe jut. Nem az, hogy mennyi öröm ért vagy mit értünk el, hanem a nehézségek, amik sújtottak. Ugyanis az élet ilyen! Lehet, hogy ahol elvesz, ad is valamit cserébe, de a rohadt, nagy igazság az, hogy nem érdekli a balansz, a ying és a yang. Igazságtalan, és olyan poklokat…

Read More

#mondokvalamit

Ránk nyálazott cédulák

Rámutatni szóban vagy gondolatban valakire, és telis-tele ragasztgatni vajon fair? Egyáltalán mi az? Cseppet sem magyar szó, de azon kívül? Mi az, ami ma hiteles? Számít? Vajon, tényleg számítanak azok a cédulák rajtunk? Elvégre, ha körülnézünk, gyönyörködünk a varázslatos, karácsonyi fényekben, a havat hozó égben, a fázó, felhőkbe takaródzó Napban, a békés, varjak kacajától visszhangzó, téli tájban, akkor nem vesszük…

Read More

#mondokvalamit

Fordíts a papíron!

Te, aki egészséges(ebb) vagy, kolléga, főnök, barát, családtag, társ. Most, neked #mondokvalamit. Megesik, hogy kedvetlen vagyok, magamhoz képest csendes, az arcom gondterhelt ábrázatot ölt magára. Ha kérdezel, válaszolok, olyannyira röviden, ahogy az emberileg lehetséges. Nem nevetgélek, poénkodom vagy játszom el, hogy Andersen vagyok. Meglehet az is, hogy ingerültebb vagyok, és a kedvesség aznap hiányzik szótáramból. Nos, fordítsunk egyet a papírunkon.…

Read More

#mondokvalamit

A vár, amiben élek

Sokszor tűnődöm el, vajon megfelelő módon, hasznosan töltöm el a szabadidőmet? Beosztva, felosztva, megtervezve vagy legalábbis kellő figyelmet szentelve rá? Tegyük félre azt az állapotot, amikor a haverok, azaz a betegségek bulit csapnak bennünk, képzeljük el azt, mi lenne, ha…én is ezt teszem, aztán valahogy felpofozom magam. Miért? Mert nem az a lényeg, mi lenne, ha…Az a lényeg most mi…

Read More

#mondokvalamit

Ha feladod

Vannak napok, sőt hetek, amikor már csúszol-mászol a könnyeid áztatta, nedves avaron, és csak üvöltesz, hogy nem bírod tovább, feladod! Van úgy, hogy összefog a világ ellenünk, hiábavalóvá téve minden, a testünkre, lelkünkre tett próbálkozásunkat. Megöli, megfojtja azt, szépen, lassan, míg végül azt nem érezzük, nincs más kiút, csak feladás. Közhely, hogy mindig van más út! Igenis van, amikor az…

Read More

#mondokvalamit

“Sokminden”

A napokban megjelent egy cikk rólam, és a blogról, melyhez a történetünket meg kellett írnom. Betűvetés közben pedig történt valami. Ahogy sorra fontam a szavakat egymás után, elkezdtem emlékezni. A skiccből film lett, varázsütésre. Ahhoz, hogy a blog életre kelhessen szükségem volt tapasztalatra. Nem valami hétköznapi, eseménydús létre gondolok, hanem arra, amit csak a betegség képes tanítani az embernek. Ahogy…

Read More