#mondokvalamit

Kapaszkodni, de mibe?

Tegnap két bevásárló központ megjárása után már nehezemre esett minden egyes lépés, és kimondott szó. Hazajutni, és addig létezni, magamra zúdított motivációs beszédek lavinájával sikerült. Nem, ez nem panaszáradat kezdete! Autoimmun beteg vagyok, más korlátokkal. Több odafigyelést igénylek, kevesebbet bírok. ÉN. Valaminek a vége lenne? Nem.

Kép forrása: Pinterest

Ennek köszönhetően olyan dolgokért vagyok hálás, amiért azelőtt soha. Becsülök minden jelentéktelennek tűnő dolgot. Értékelem a simogató napfényt az arcomon, a cipőm talpáért kapkodó talajt, minden egyes megtett lépést, túlélt és megélt napot. Sikerélményként könyvelhetek el minden megfőzött, sütött ebédet, vacsorát, kitakarított szobát, mosott ruhát, játékot a cicámmal. Hálás vagyok azért a türelemért, szeretetért, és segítségért, amit páromtól, és családunktól kapok.Álszent lenne azt írnom, hogy könnyű, hogy nincsenek mélypontjaim, nem sírok vagy dühöngök. De így alakult, ezen sajnos nem lehet változtatni, viszont lehetőségem megkönnyíteni a dolgokat van. Addig a pillanatig, amíg másnap újrakezdem, ha kell teljesen elölről, addig, amíg sosem adom fel, addig megéri mindig, minden. Kapaszkodom kell, mert enélkül lezuhannék a depresszió nagyon-nagyon mély “katyvaszába”.Jó, kapaszkodni, de mibe? Addig, amíg az élet önmagában is nehéz, tök mindegy betegek vagyunk vagy sem, nem mehet másként, csak ha AKARUNK találni apró fogódzókat, és teszünk, dolgozunk azért, hogy képesek legyünk megragadni azokat. Kapaszkodni lehet minden egyes lélegzetvételben, mosolyban, könnycseppben, reményteli holnapban, a tapasztalatban, amelyet a múlt fájdalmáért kaptunk.
Nos, te? Miért vagy hálás? Mik a te kapaszkodóid?

Brigó

0
Tagged , , , , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.