Jánosi Brigitta és a hashimoto, raynauddal

Az én utam 2015-ben kezdődött egy hétköznapi tünettel. Mint később kiderült, a jéghegy csúcsa volt, és megannyi ugyancsak hétköznapi tünet előzte meg. Az utolsó pillanatban kerültem orvosi kezekbe, addigra a leépülésem kezdetét vette. Hashimoto volt a ludas. Noha gyógyszeres kezelésem megkezdésével állapotom javulásnak indult, cseppet sem bizonyult elégnek. A pajzsmirigyem elsorvadt. Saját kezembe kellett vennem testem, lelkem egyaránt, mégis egy éven belül újabb diagnózisokkal bővülhetett repertoárom. Rekeszsérv után Raynaud szindrómával “bélyegeztek”, ezek után vált világossá, mennyire nem elég az, amit a lelkem karbantartásával töltöttem. Traumák, elfojtás, és a folyamatos stressz csokra alkotta meg a betegségek együttesét. Pokoli út volt, és ma sem könnyű, mégis hálával tartozom az autoimmun betegségeknek azért, hogy megtanítottak a lelkem ápolásának fontosságára, hogy kihúzhattam (bár tudatosan) az elfojtást tulajdonságaim közül, ráébresztettek erényeimre, és nem utolsó sorban miattuk létezhet ez a weboldal is.