#mondokvalamit

Gondtalan ráncok

Jöhetnék a manapság divatos motivációs dumával, hogy ha igazán akarod, sikerül, csak hozzáállás kérdése, és a többi. Igen ám, csak mi van akkor, ha minden stimmel, magaménak tudhatom az elhivatottságot, erőt, feszegetve a betegségek miatt beszűkült határaimat, ám mégis gödörről-gödörre botladozom.

Nem érdekel ki, mit gondol, hogy úgy vélik nem teszek eleget vagy milyen gondtalan ráncok kacsintgatnak arcomról! Vannak mélypontjaim, és büszkén vállalom őket! Ugyanis hol van az leírva vagy melyik előadáson mászik bele fülünkbe egyetlen rövid mondat, amely egyszerre karol fel, takargat be olyan éjszakákon, amikor gondoktól, fájdalmaktól fázunk? Mi az a mondat? Ez (számomra) a “Semmi baj!” Valahogy ettől nem érzem magam annyira szerencsétlennek. Ezt a mondatot mantrázhatom magamnak, mert ha mindig mástól várom epekedve, sosem jön el vagy csak akkor, amikor már úgy is mindegy.Belevágtam egy olyan projektbe, ami nekem terápiás erővel bír, összevarrja lelkem néhány darabkáját a “szemét” hétköznapok után. Mégis, amikor szembesülök a ténnyel, hogy tök szuper, hogy végigdolgozom az egyik napot vele, a következő 24 órában már keményen perkálok érte. Késő délután figyelem az “élő” embereket, akik tartanak valahova, kutyát sétáltatnak vagy éppen egymást. A Facebookon sem menekülhetek, kegyetlenül arcomba vágja, hogy más tervezhet, én nem. De vajon hová vezet ez a gondolatmenet? Ehelyett inkább idefűztem haverjaim átkát, s ezután megbékélve nézek szembe velük. Mert SEMMI BAJ! Ha hátranézek, ha szemeim táncot hánynak az elmúlt napjaimon, akkor haladást látok. Ott pislákol minden elszenvedett kín között. Amíg ott villódzik, addig amit érzek, normális, ahogy én magam is.

Brigó

 

 

Fotó: Pinterest

0
Tagged , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.