#mondokvalamit

Nevet adni

Nehéz megmagyarázni az autoimmun betegséget, főleg akkor, amikor az nem látszik “gazdáján”. Nehéz nevet adni, szavakba önteni, egyáltalán megpróbálni, miközben a tünetek sokszor megbújnak, majd kínoznak, kegyetlenül emlékeztetve a “haverunk” létére. Kép forrása: Kaboompics Ilyen állapotban megpróbálni egyáltalán szóra nyitni szánkat, befogadva a másik embert a világunk egy darabjába nem csak nehéz feladat, hanem tiszteletreméltó is. Nincs szükség orvosi tapasztalatra,…

Read More

#mondokvalamit

+ Kanál

Betegnek lenni kemény harcot jelent, nem csak önmagunkkal, hanem a környezetünkkel is olykor. Nem csak az egészségünkért (azaz inkább élhetőbb életért) kell küzdenünk, hanem a szeretteink elfogadásáért, megértéséért is. Kemény munkát jelent beosztani nap, nap után a kanalainkat, sakkozva velük, miközben talán kihajítanánk őket néha az ablakon. Nehéz jobbra, majd balra tologatva őket, kitolni velük a napszakot, mindezt magunkból merítve.…

Read More

#mondokvalamit

Vánszorogjunk tovább

Végre, több hónap után, rávettem magam a vérvételre. Elfáradtam, de feltápászkodtam, és úgy döntöttem, vánszorogjunk tovább, előre. Az eredményt a kezemben tartva huppantam a földre. Mit sem törődve velem, az a darab papír kárörvendően vágja arcomba azt, amit többünknek is jelent talán a betegségünk: szélmalomharc. Annyian vagyunk, akik értelmetlennek véljük a küzdelmet, belefáradunk, és nem megyünk tovább, aztán mégis tesszük…

Read More

#mondokvalamit

Sötétben tapogatózni

Olykor a sötétben kell tapogatóznunk, tombolnunk, kivetkőzve önmagunkból, már-már doktorrá avanzsálódni ahhoz, hogy a változás halovány leheletét megérezhessük. De megállhatunk. Szabad. Érezhetjük azt, hogy elég! Üvölthetjük könnyek közt, hogy vége, és tárhatjuk szét reményt vesztve karjainkat. Megengedett. Egyszer valaki arra kért, írjak neki. Akármit. Bármit. Írtam. Sírni kell, muszáj, ha jön, üvölteni, és kacagni, ha azt kívánjuk! Meg kell élni…

Read More

#mondokvalamit

Pislákoló hit

A politika, társadalom, oktatási rendszer mellett tele vagyunk panasszal az egészségügyet illetően. Na, nem mintha nem jogosan vagy megalapozatlanul háborognánk, de mi a fene van mégis akkor, ha egy picit most megállunk, és tudatosan megpróbálunk pozitívumot keresni. Ez lehet az orvos hozzánk való viszonya, a kezelés sikeressége, a kórház állapota, vagy éppen az ott töltött rövid idő.Mi a helyzet akkor,…

Read More

#mondokvalamit

Kapaszkodni, de mibe?

Tegnap két bevásárló központ megjárása után már nehezemre esett minden egyes lépés, és kimondott szó. Hazajutni, és addig létezni, magamra zúdított motivációs beszédek lavinájával sikerült. Nem, ez nem panaszáradat kezdete! Autoimmun beteg vagyok, más korlátokkal. Több odafigyelést igénylek, kevesebbet bírok. ÉN. Valaminek a vége lenne? Nem. Kép forrása: Pinterest Ennek köszönhetően olyan dolgokért vagyok hálás, amiért azelőtt soha. Becsülök minden…

Read More

#mondokvalamit

Gondtalan ráncok

Jöhetnék a manapság divatos motivációs dumával, hogy ha igazán akarod, sikerül, csak hozzáállás kérdése, és a többi. Igen ám, csak mi van akkor, ha minden stimmel, magaménak tudhatom az elhivatottságot, erőt, feszegetve a betegségek miatt beszűkült határaimat, ám mégis gödörről-gödörre botladozom. Nem érdekel ki, mit gondol, hogy úgy vélik nem teszek eleget vagy milyen gondtalan ráncok kacsintgatnak arcomról! Vannak mélypontjaim,…

Read More