#mondokvalamit

Pupillámban a vágyódás

Ha a szemembe néztek, vajon mit láttok? Ott ül a szememben az a reggeli küzdelem, hogy lépjek, lélegezzek? Integet a pupillámból az a vágyódás, hogy a napsütésnek átadjam magam, de ehelyett a kanapé birtokol? Nem, ugye? Fontos észrevennünk a láthatatlan dolgokat ráncainkban, hajszálainkban, legyünk betegek vagy sem. Az élet senkit sem kímél, futószalagon gyártja nekünk az akadályokat, nekünk pedig ugranunk…

Read More

#mondokvalamit

Sötét tükörképünk

Kép forrása: Pinterest

Vannak napok, mikor nem látunk mást, csak azt a sötét foltot, mi folyton-folyvást követ minket. Mióta élünk. Nem köszön vissza más a pocsolyákból, a kirakatokból, csak a sötét tükörképünk. Arctalanul, lelketlenül, az élettől, annak megpróbáltatásaitól fázva. Telve van rettegéssel, haraggal, gyűlölettel, meg nem válaszolt kérdésekkel, és a múlt szipolyozza rendületlen. Talán az arcunkra van írva, talán nem, de az önmagunkkal…

Read More

#mondokvalamit

Végtelen percek

Vannak napok, amikor nehéz ólommá változik testünk. Minden mozdulatot nyikorgó, elszáradt jajveszékelés, vagy csupán ráncok húzta tekintet követ. Ilyenkor minden egyes eltelt óra kész olimpia. Felkészülés követ minden egyes döntést, mint mosdóba menetel, mosolygás vagy csak maga az étkezés. A célhoz minden létező akarattal felvértezve lépünk, majd elindulunk. Lassan, nagyon lassan. Tovább tart minden, végtelen percek rohannak el mellettünk. Aztán…

Read More

#mondokvalamit

Rozoga csónakház

Olykor rozoga csónakházak vagyunk. Abba az elnyűtt kuckóba bújunk akkor is, ha kint süt a Nap, vár ránk a csodáktól kéklő víz, és a szabadság. Elrejtőzünk, mikor élnünk kellene, az esőt lesve, miközben észre sem vesszük a nyár rezdülését. Az a tákolmány, mi körülvesz minket a múlt. Nem mindegy, hogyan használjuk fel. Menedékként ínség idején, felidézve egy rég kapott pofont,…

Read More

#mondokvalamit

Pajzsom és kardom

Oly bátor voltam, nekiveselkedtem, összpontosítva, csatakiáltástól megrészegülve rohantam aztán vesztembe. Azt hittem jó döntés lesz, arra visz az én utam, de elbuktam. Megint. S míg lemostam a harc porát, miértek sora pergett le előttem. Kínoztak, szívemet nyúzták, miközben a képembe nevetve csorgatták rám nyálukat. Örömtáncot járt körülöttem minden ellenségem, és én egyre csak eltűntem. Elvesztettem önmagam. Aztán egyszercsak, váratlan szempillantás…

Read More

#mondokvalamit

Ami meghatároz

Mi határoz meg? Az, amit mások mondanak vagy gondolnak rólunk? Aminek látszunk a szemükben? Végső soron számít. A lényeg az, hogy akit feltétel, álarcok, és hazugság nélkül szeretünk, aki előtt meztelen valónkban képesek vagyunk állni, sírni, nevetni, az, aki ismeri lelkünk minden rezdülését, az számít, amit rólunk mond, gondol, azok vagyunk mi. Az a szeretet, amit adunk, és kapunk, az…

Read More

#mondokvalamit

Tavasz van

Tavasz van. Megmásíthatatlanul. A nap süt, hallom a madarak lelket simogató dallamát, a fák zörrenését, és a remény üvöltését, itt bent, magamban, legbelül. Hallom, mert engedem hallatni, és hallom, mert a történetemre nem rakhatok pontot. Nem fejezhető be, írnom kell tovább, nem szerepel a lapokon, egyetlen fejezetben, sorok között a feladás, a megállás. Ahogy az idő, úgy én is haladok.…

Read More

Egyéb

Benne voltam a tévében!

Hihetetlenül meglepett, amikor megkerestek telefonon, a blogom miatt azzal, hogy beszélnék-e annak fő témájáról, gyakorlatilag képviselve az autoimmun betegek közösségét. Amellett, hogy megtisztelőnek érzem, nagy örömömre is szolgál az, hogy ezzel egy (talán hatalmas) lépéssel közelebb kerülhettem a célhoz, ahhoz, amiért belevágtam a határok feszegetésére, elmosására. Nem szaporítanám a betűk sorát tovább, prof.dr. Nékám Kristóf allergológus, immunológus úrral öleltük fel…

Read More

#mondokvalamit

Életünk vitrinében

Egy cikkemhez írt komment elgondolkodtatott. Nem, nem kell ez hozzá általában, de szükség volt ahhoz, hogy írott szavakká formáljam azt, amit szült. Van úgy, hogy elhagynak, eldobnak, egy poros, sötét helyre taszítanak, lelkünk egy mocskos szegletébe kényszerítve minket a napok pörgetésére, az életre. Mindez rajtunk áll ezután, hogy erősebbé formáljuk magunkat, vagy sem. Ám megesik, létezik, hogy nem kell terheinket…

Read More

#mondokvalamit

Szivárvány

Pár nappal ezelőtt, egy este a tévé csatornák között bolyongtam. Nehéz nem csak az érdeklődésnek, hanem a kedvnek, lelki állapotnak megfelelő műsort (vagy agyzsibbasztót) megtalálni, és van úgy, hogy azt hiteti el velem ez a szórakoztató eszköz, hogy szánt szándékkal marasztal egy-egy adásnál. Lehet a sors. Ki tudja? Szóval ahogy kalandoztam fő műsoridőben, tudatosan lavírozva a számomra gyomorforgató adók között,…

Read More