#mondokvalamit

A vár, amiben élek

Sokszor tűnődöm el, vajon megfelelő módon, hasznosan töltöm el a szabadidőmet? Beosztva, felosztva, megtervezve vagy legalábbis kellő figyelmet szentelve rá?
Tegyük félre azt az állapotot, amikor a haverok, azaz a betegségek bulit csapnak bennünk, képzeljük el azt, mi lenne, ha…én is ezt teszem, aztán valahogy felpofozom magam. Miért? Mert nem az a lényeg, mi lenne, ha…Az a lényeg most mi van, és rájöttem arra, hogy tudatosan (olyannyira tudatosan) kell felépítenem magam, a szabadidőm, amennyire a mai énem megkívánja. Nem számít mi lennék, ha máshogy alakul. Nem számít, mert azon nem tudok változtatni. Az a tudás, amit ma birtokolhatok a múltban nem lehetett az enyém, jó okkal.


Építettem egy várat, és ebben kell élnem. Ez a vár az én testem. Csinosítom, és törődök vele. Ez az amit tehetek. Kifestem kívül, és belül. Rendezgetem, átformálom, és gazdálkodom azzal, amim van, és ebből hozom ki a TŐLEM TELHETŐ legjobbat. Nem teheti meg más helyettem, és én se lehetek lakberendező másnál. Utánozhatnak, utánozhatok, de nem lesz sem én, és én sem leszek ő. Mi számít? Az, hogy ha újra magamba roskadva mélázom az élet fontos kérdésein, és azon, vajon megfelelően teszem-e, amit teszek, akkor a válasz MINDIG igen! Mindig! Mert minden egyes nap, minden egyes percében azt teszem, amire én képes vagyok, abból, ami nekem van, és úgy, ahogy nekem jó. Soha sem lenne szabad éket vernie lelkembe a kételynek, a megfelelés kényszerének sem nyithatnék ajtót. De ember vagyok. Te is, én is, mi is. Hibázhatunk. A lényeg az, hogy aztán megkönnyebbülve rogyva a kanapéra azt mondhassuk, megtettük. Mindent, amire képesek voltunk.

Ha tegnap nem keltem ki az ágyból, és ma csak egy könyvet olvastam el, akkor is tökéletesen tettem mindent. Hiszen elmehetnék étterembe, várost nézni, utazgathatnék az országban, világban, de akkor nem én lennék. Magamhoz mérek. Ez számít!

 

 

Zenei aláfestés:

 

0
Tagged

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.