#mondokvalamit

Stigmatizálni

Már évek óta mondhatom, hogy autoimmun beteg vagyok. Évek óta tudja a családom, hogy a testem ellenem fordult, és azóta is próbálkozik. Az más kérdés, hogy nem hagyom! 💪Ami a leginkább elgondolkodtatott, az a család hozzáállása, egy hétvégi negatív tapasztalat miatt. Újra, és újra fel kell címkézni, és azt mondani, fiatal vagyok, majd elmúlik! Nem vagyok beteg, csak úgy hiszem!

Stigmatizálni a legegyszerűbb, viszont fárasztó folyton letépni magamról azokat a rám nyálazott matricákat. Egy ilyen vakargatása közben azonban valahogy sikerült skizofrén módon kívülállóvá válnom, kérdéseket szegezve önmagamnak, és megbélyegzőmnek, melynek következtében sikerült megértenem, elképzelnem azt, ami korábban feldühített, elkeserített.Vajon lehet bármelyik felet hibáztatni? Vajon az, aki beteg, tényleg okolható az  immunrendszere hibás működéséért? Vajon jogunkban áll más szemében a szálkát keresni, miközben saját házunk egésze omladozik, és már megroskad a múlt és a jelen terhe alatt? Nekünk, betegeknek nem kellene figyelembe vennünk azt, hogy valakinek az élete részét képezzük, és az életének ezen része megváltozott? Figyelembe vettük a tehetetlenséget, amely kínzóan fojtogathatja környezetünket?Rengeteg kérdés ostromol, egyetlen, meghökkentő válasszal, ami bennem, bennünk van.
Az enyém talán más, mint a tied. A lényeg az talán, hogy próbáljunk meg néha kívülállóvá válni.

Kép forrása: We Heart It

0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.