#mondokvalamit

Nevet adni

Nehéz megmagyarázni az autoimmun betegséget, főleg akkor, amikor az nem látszik “gazdáján”. Nehéz nevet adni, szavakba önteni, egyáltalán megpróbálni, miközben a tünetek sokszor megbújnak, majd kínoznak, kegyetlenül emlékeztetve a “haverunk” létére.

Kép forrása: Kaboompics

Ilyen állapotban megpróbálni egyáltalán szóra nyitni szánkat, befogadva a másik embert a világunk egy darabjába nem csak nehéz feladat, hanem tiszteletreméltó is. Nincs szükség orvosi tapasztalatra, litánia zengésére, értelmetlen a szócséplés. Olykor elég lehet a néma megértés, a próbálkozás önmagában. A szemek együttérző tükröződése.Írom ezt szülőknek, gyerekeknek, tanároknak, munkatársaknak, egészségeseknek, és igen, nekünk, magunknak, betegeknek! Miért? Mert szükség van rá!Betegként a tapasztalatok (saját, és mások által elmondott) azt mutatják, hogy megfeledkezünk egy nagyon fontos tényről: NEM VAGYUNK EGYFORMÁK! Csodálatos dolog különbözni, mely által egyediek, és megismételhetetlenek vagyunk, de ezáltal egy – egy betegség sokszínűségének is teret adunk. Nem reagálunk ugyanúgy, ugyanarra a betegségre, és nem biztos az sem, hogy ugyanaz a gyógyszer, étrendkiegészítő, vagy életmód változtatás segít.
Talán megfáradunk néha, rossz kedvvel vészeljük át az adott napot, kínoz a megannyi tünet, de kérlek titeket, ne feledkezzünk meg arról, hogy emberek vagyunk, és képesek arra, hogy ezáltal együttérzést mutatva virtuálisan is segítsük egymást. Adhatunk tanácsot, érthetünk egyet vagy éppen különbözhet a véleményünk, ez így van jól. De emlékeztessük magunkat arra, hogy úgy bánjunk betegtársunkkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy velünk tegyék!

0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.